Történet | Matematikai Intézet

A Debreceni Egyetem Algebra és Számelmélet Tanszékének rövid története

A Debreceni Egyetem Algebra és Számelmélet Tanszék jogelődje a Debreceni Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának II. számú matematika tanszéke volt, amelynek létrejöttéről 1948 augusztusában minisztériumi rendelet döntött. Ez nem jelenti viszont azt, hogy korábban ne lettek volna algebrai vagy számelméleti előadások, hiszen az 1924 óta zajló debreceni felsőfokú matematikaoktatásnak ezek is a részei voltak: Dávid Lajos - aki 1926-1942 között vezette a debreceni egyetem Matematika Szemináriumát/Tanszékét - csoportelméletből, majd 1932-től tanársegéde, Barna Béla a klasszikus algebra és számelmélet területéről tartott órákat. Ezzel párhuzamosan 1932-től Rédei László lett a számelmélet magántanára, akinek egyik kitűnő tanítványa Szele Tibor volt. 1945-ben Gyires Béla, 1948-ban Szele Tibor és Rényi Alfréd is kinevezést, állást kapott, az újonnan megalakult II. sz. Matematika Tanszék irányításával pedig Rényi Alfrédet (1948-1950) bízták meg. (Később Rédei László, Szele Tibor és Kertész Andor munkásságát Kossuth-díjjal tüntették ki.)

1950-től Rényi a fővárosban folytatta pályafutását, helyét a Tanszék élén Szele Tibor (1950-1955) vette át kezdetben miniszteri megbízással intézeti tanárként, majd 1952-től tanszékvezető egyetemi tanári kinevezéssel, aki jelentős eredményeket ért el a modern algebra területén és virágzó algebrai iskolát teremtett. Az Algebra és Számelmélet Tanszék későbbi algebrista munkatársai az ő tanítványainak soraiból kerültek ki. Ebben az időszakban került a Tanszékre Gacsályi Sándor, Erdélyi Mária és Erdős Jenő, illetve Barna Béla is újra bekapcsolódott a munkába. Az 1953/54-es tanévtől a Tanszék elnevezése: Algebra Tanszék.

Szele Tibor korai halála miatt a Tanszéknek új vezetőre volt szüksége. A pozíciót több ciklusban tanítványa, Kertész Andor (1955-1960 között átmenetileg, majd teljes megbízatással 1960-1962 és 1964-1968 között) töltötte be, miközben folytatta a nemzetközileg is elismert kutatásait az Abel-csoportok illetve az operátormodulusok körében, és kiváló szakemberként nagy hatást gyakorolt az algebra oktatására is. 1962-1964 és 1968-1971 között Halle-ban volt vendégprofesszor, amelynek az első időszakában Gyires Béla (1962-1964) vette át a Tanszék vezetését. 1955-től az 1960-as évek végéig számos új kutató érkezett a Tanszékre, ki rövidebb, ki hosszabb időre: Kovács László, Papp Zoltán, Buzási Károly, Fenyves Ferenc, Buzási Szvetlána, Szodoray Erzsébet és Győry Kálmán. Győry Kálmán 1964-ben történt alkalmazásával a Tanszéken megjelent a nemzetközi színvonalú számelméleti kutatás. Ezt a profilbővítést volt hivatott hangsúlyozni, hogy a Tanszék nevét Algebra és Számelmélet Tanszékre változtatták.

Erdős Jenő lett a következő tanszékvezető (1968-1979), aki szintén az Abel-csoportok területén ért el fontos eredményeket. Támogatta továbbá a számelméletes Kovács Béla, Turjányi Sándor és Pethő Attila felvételét a Tanszékre. Új kutatási irányzatot honosított meg tanszékvezetőként Buzási Károly (1979-1988), a csoportreprezentáció elméletet. Az általa vezetett Algebrai Kódelméleti Kutatócsoport új területetekkel bővült. Ezekben az években kapcsolódott be a Tanszék munkájába Szabó Edit és Győry Kálmán tanítványaként Brindza Béla és Gaál István.

A számelméleti vizsgálatok elindítása, miként már említettük, Győry Kálmán Széchenyi-díjas akadémikus nevéhez fűződik (tanszékvezető 1988-2005 között), aki nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő és elismert kutatómunkát végez a diofantikus és algebrai számelméletben. Tanítványaiból alakult meg a Debreceni Számelméleti Iskola néven is emlegetett kutatócsoport, amely a tanítványok tanítványaival együtt ma már több, mint 50 főből áll. Miközben a számelméleti kutatások felfutóban voltak, az algebra oktatása, kutatása nehézségekbe ütközött számos kolléga távozása/halála miatt. Győry Kálmán ezt próbálta orvosolni Bódi Béla, Dömösi Pál, Lakatos Piroska és Bódi Viktor felvételével. Az ezt követő években Bódi Béla új algebra tankönyveket írt, meghonosította Debrecenben a csoportalgebrai kutatásokat, számos PhD hallgató vezetését vállalta, ezzel új lendületet adva az algebrai kutatásoknak. Ugyancsak ebben az időszakban került a Tanszék számelméleti részlegére Pintér Ákos, Hajdu Lajos, Ruzsa Imre (másodállásban), Bérczes Attila, Pink István, Tengely Szabolcs és Rakaczki Csaba. A Számelméleti Kutatócsoport eredményeit itthon és külföldön egyaránt nagyra értékelik. A csoport tagjai közül Pethő Attila, Brindza Béla, Gaál István, Pintér Ákos, Hajdu Lajos és Bérczes Attila MTA doktori címet szereztek és Akadémiai Díjban részesültek. Később Pethő Attilát az MTA tagjai sorába választotta.

A Tanszék élén Győry Kálmánt tanítványa, Gaál István követte (2005-2016), akinek fő kutatási területe az index forma egyenletek konstruktív elmélete és algebrai számtestek monogenitásának vizsgálata. Vezetése alatt töretlenül folytatódtak a számelméleti kutatások a tanszéken, miközben Bódi Béla és Lakatos Piroska nyugdíjba vonulása és Bódi Viktor külföldre való távozása után újra szükségessé vált az algebra területének a megerősítése: Pham Ngoc Anh (másodállásban), Halasi Zoltán, Horváth Gábor és Hannusch Carolin alkalmazása időlegesen orvosolta az algebristák hiányát, de mivel (különböző okokból) már egyikük sem dolgozik a Tanszéken, így az algebra kutatásának és oktatásának szervezése a szintén ebben az időszakban érkező Pongrácz Andrásra hárul. A számelmélet területére ebben az időszakban került a tanszékre Nyul Gábor, Bazsó András, Lality-Kovács Tünde, Györkös-Varga Nóra, Rábai Zsolt (akadémiai státuszon), Ferenczik Judit (akadémiai státuszon). Nyul Gábor kinevezését követően számelméleti kutatásai mellett kombinatorikai kutatásokba kezdett, amely területen több PhD hallgató témavezetését is vállalta.

A Tanszék jelenlegi vezetője Bérczes Attila (2016- ), aki szintén Győry Kálmán tanítványa, és legfontosabb tudományos eredményei a teljesen általános végesen generált tartományok feletti diofantikus egyenletekre vonatkozó effektív végességi tételei. Ezekben az években lett a Tanszék munkatársa Szikszai Márton, Szabó-Gyimesi Eszter, Rácz Gabriella és Remete László.

Az utóbbi 15 évben megfigyelhető, hogy a Tanszékre kerülő fiatal oktatók egy része csak néhány évet dolgozott a Tanszéken. Ennek oka részben, hogy az intézmény pénzügyi helyzetéből fakadóan néhány kollégának csak határozott idejű szerződést tudtunk kínálni, részben pedig a budapesti felsőoktatási intézmények, illetve a versenyszféra elszívó hatása.

Az Algebra és Számelmélet Tanszék vezetői:

Az Algebra és Számelmélet Tanszék egykori és jelenlegi oktatói a Tanszéken töltött éveikkel